Az Arduino DUE lapról sokszor sikerült leszedni a keresztvizet (Arduino DUE - a bonckés alatt és Arduino DUE). De nem attól műszaki vénájú valaki, hogy megmondja, hogy miért nem oldható meg egy probléma, hanem hogy három megoldást is adjon rá. Ez a cikk a megoldásokról szól.

Az Arduino DUE problémaköre elsősorban az eltérő processzormagra vezethető vissza. Ezen segíteni nem tudunk.
A programoknak többszörösen kompatibilisnek kell lenniük:

• önmagukkal,
• a régi hardware kialakítással és a
• 3.3V-os rendszerbusszal is.

A korábban elméleti síkon már elemzett Arduino-zászlóshajónak kikiáltott Arduino Due kerül ma a gyakorlatban is a bonckés alá... (Tipp: http://www.tavir.hu/cikk-arduino-due )
Előzmények: az ATMega-x8 processzoros Arduino áramkörök kapcsán felmerült, hogy sok feladatra már lassúak, és kicsi a memóriájuk. Ezen problémán két módon lehet segíteni:

1. Optimalizált programozás, célirányos fejlesztés,
2. Központi chip bővítésével vagyis cseréjével.

Zászlóshajó? Fregatt? Süllyedő monstrum? Patyomkin-páncélos? Szárazdokkba kényszerített tengeralattjáró? - megoszlanak a vélemények az Arduino család legújabb tagjáról. De mi az igazság és mit találunk mögötte?

Nagy változást hozott az Arduino UNO, majd a Leonardo megjelenése az Arduino családban - hiszen végre elérhetővé vált a natív USB kezelés. Azonban az erőforrások szűkössége megmaradt. Erre az igényre volt válasz a 32-bites processzor-családra épülő Arduino Due lapka. A központi processzor egy 84 MHz-n futó Cortex M3 magot tartalmazó SAM3X8E chip. A 12 ADC bemenet, 12 PWM kimenet és 70 I/O a korábbi chipekhez képest hatalmas számolási teljesítmény igen impresszívvé teszi az áramkört. Ekkora teljesítménnyel már autonóm rendszerek is könnyen összerakhatóak!